2004: Utazás, megérkezés

Ismét eljött az október, a már-már szokásosnak tekinthető Dél-afrikai száműzetés ideje :-))))




Rutinos versenyzőként készültünk az útra, számítva a fagyos időkre és reménykedve a nyárban.



Az utazás viszonylagos eseménytelenséggel telt. Ferihegy, laza ebéd, utazás, Frankfurt, 4 óra várakozás, küzdelem az ébrenmaradásért, hosszú sorbanállás.... A repcsi hatalmas, az 54 sor még csak a 3/4-e a gépnek. Szokásunk szerint alaposan kielemeztük a menekülési útvonalakat, teendőket, különös tekintettel arra, mire kell figyelni vízre szállás esetén. Ezek után most sem kaptunk kámpári-dzsúzt, pedig viháncolásunk közelében sem volt a két évvel ezelőttinek.

Johannesburga bő 10,5 órás repülés után, reggel fél 8-kor érkeztünk meg. Agyongyötörve, kifacsarva, hullafáradtan. Némi cselezés után, egymást támogatva az útlevélkezelésnél beálltunk az "only assisted persons" sorba, így vagy egy órát nyerve röpke fel óra alatt teljesítettük a feladatot. Átbaktattunk a másik terminálra, csomagfeladás, magyarázkodás a zsák kender miatt (nem, tényleg nem a bulik hangulatát szeretnénk feldobni...), de hamarosan ismet csak a 20 kilónyi kézipoggyásszal kellett törődnünk. Még pár perc nézelődés a könyvesboltban, gyors piperészkedés a női mosdóban, és eccccercsak azt vettük észre, hogy 25 perce jelentkeznünk kellett volna a gépünkön!!!! (Valamit ki kellett már találnunk, hogy ne legyen uncsi a teljes tazás :-)))
Kapu lezárva, kapus csomagol (már névről ismer bennünket), gyors telefon a gépre, mehetünk-e még. Mákunk volt, de már az összes ajtócsukogató minket rugdosott, hogy kapjuk össze magunkat, mindenki csak ránk vár. Sűrű sopánkodás és szorrizás közben kiutaltuk magunknak az utolsó két üres helyet.

Port Elizabeth-ben házinénink, Vera várt volna a reptéren, ha tudta volna.... Így ő a házban, mi a reptéren vártunk. SMS-ünk után (szerencsére ez nem keringett órákig az éterben) hamarosan megjelent, most rajta volt a szorrizás sora. Aztan ebben a szellemben folytatta, mivel vendégei meghosszabbították itt-tartózkodásukat, így egy hétig egy másik vendégházban kell meghúzni magunkat.




Gyors lecuccolás után természetesen téptünk le a partra, ez a ház talán kicsit még közelebb van az óceánhoz, mint Veráé.

Sárkányom sajnos némi felújításra szorul, így a röptetés egyelőre elmaradt.... Relaxálás, fotongyűjtés után besétáltunk a Boardwalk szórakoztató- és szabadidőközpontba. Ez tulajdonképpen egy kis mesterséges tavat körülvevő hely, ahol néhány bolt, sok-sok étterem, mozi és casino van.

Legnagyobb döbbenetünkre a víz melletti korlátra melltartókból, bugyikból kialakított kötelet tekertek körbe-körbe. Az esti vacsinál (szintén itt, Verával) tudtuk meg, hogy a mellrák elleni összefogás jeleként aki élt és mozgott, adott a közösbe.... Valamiféle rekordot akarnak felállítani (nem tudom, van-e mit megdönteni), péntek este 15 km felett volt a "kötél" hossza, több mint 17.000 melltartó jött össze. Az akció után a rászorulók között fogják azokat szétosztani.

A szombati napot elég lájtosra vettük. Reggeli után lebaktattunk a partra megalapozni az otthoni esőben, ködben maradt szeretteink mélyebb szimpátiáját; szikrázó napsütés, sehol még egy eltévedt bárányfelhő sem az égen, enyhe szellő fújdogál.... 11 körülre kiváló színünk lett (semmi baj nincs a pirossal), szerencsére ez nem látszik a képeken. Napozás, olvasgatás közben korábbi vizihulla gyűjteményük igen értékes példánnyal bővült: pont a lábaink előtt mosott partra a víz egy CÁPÁT!!!!

Természetesen azonnal beindult a katasztrófa turizmus, amiből mi sem akartunk kimaradni :-)) Rengetek szakértő jelent meg a környéken, bőszen magyarázták a kíváncsiskodónak, mi is történt a cápával.