A visszautunk Szváziföldről meglehetősen eseménytelen volt, eltekintve az úttesten sétálgató tehenektől és a köztük focizó gyerekektől. Pigs Peak-nél megálltunk egy röpke körbenézésre, de az idő sajnos ismét rosszabbra fordult, így nem nagyon bóklásztunk el. A határ már izgalmasabb volt,az egyik ablaknál kisebb fajta üvöltözés folyt, mert nem akartak valakit beengedni az aznap lejáró útlevelével. A mi útlevelünkre is nagyon rácsodálkozott a fickó, több listát végignézett, megkérdezte milyen útlevél ez, majd nagy nehezen visszaengedett minket Dél-Afrikába.
A Krugerbe a Malinane Gate-nél jöttünk be. Éppen kezdtem mesélni a "bezzeg tavaly" kezdetű történetet, ami úgy folytatódott volna, hogy amikor ilyen távolságra voltam a kaputól, megláttam az első elefántot, amikor tényleg megláttuk az első elefántot.
Néhány zerge és még egy elefánt volt a mai termés, de alig fél órát töltöttünk kukkolással.
A bungalónk meglepően jó, a tavalyival szemben van konyhánk, grillezőnk.
Utóbbit fel is avattuk, csirkét, disznót, kolbászt sütöttünk, krumplipurével, salátával.... Nyaminyami. Vacsi után nagy viháncolás következett. Michael felpróbálta a mamájának vett kendőt.
Ezt a lebernyeget a nők ruhaként hordják. A fotót eltesszük jobb napokra, hátha híres ember korában még kereshetünk vele :-))))
Miközben ezt írom, egy (?) oroszlán próbálgatja veszettül a hangját valahol nagyon közel.... reggel nagyon korán kell indulnunk, és talán még itt lesz a közelben...... na majd innen folytatom holnap, mi lett belőle.
2. nap
Reggel meglehetősen korán keltünk, főleg ahhoz képest, hogy "nyaralunk". Mivel Michael szívesen időzik a zuhany alatt, ő kezdte a sort. Reggel 5 körül már be is fejezte. Gyors reggeli KV, fogmosi és negyed 7-kor már indultunk is. Tavaly igencsak fokozatosan jöttek elő az állatok. Nagyon sokáig csak a vegákat láttam, napok kellettek, hogy valami komolyabb eseményre is megérjek. Úgy tűnik, most Szváziföldet is beszámították, mert az első néhány zerge és zsiráf után rögtön megláttuk az első oroszlánt.
Békésen szunyókált egy bokor aljában. Néha álmosan felnézett, hogy ugyan már mit bámultok, nincs itt semmi látnivaló, oszoljunk, oszoljunk....
Miután továbbáltunk, Gabika legnagyobb örömére egy nagyobb elefántcsordába botlottunk. Legalább 15-en voltak, köztük olyan kicsik is, akik vígan elsétáltak az anyjuk hasa alatt. Viszonylag fiatalabb egyedekből állt a csorda felnőtt része is, legalábbis a vehemenciájukból erre következtettünk. Nem sokat gondolkodtak, hogy egy esetleg útban levő ágat letörjenek-e, vagy a fát megkerüljék-e. Simán kidöntöttek egy fát az útra.
A tavalyi felhozatalhoz képest meglepően kevés állattal találkoztunk, alig láttunk néhány zsiráfot és zebrát. Na szó se róla, zergékben (mindenféle antilopok, impalák, nyalák, kuduk és hasonszőrűek) többnyire nem volt hiány.
De olyan útszakasz is előfordult, amikor már ők is hiányoztak. Láttunk két valamit, amit olyan szalamadra félének tippelünk, az egyik mindenestre nagy fekete volt, sárga pöttyökkel, a másik kékes foltokkal. A madarak közül említésre méltó (a keselyűkön kívül) a földi "hornbill" (fogalmunk sincs, van-e magyar neve), akit tutti nem a szépségéért és a kedvességéért tartanak, a sárgacsőrű hornbill és valamelyik roller (pontos típusát nem sikerült megállapítanunk). Az utóbbi kettő már nem nézett ki rosszul.
Ebédre Skukuzában álltunk meg. Ez a legnagyobb kemping a Krugerben, saját reptrrel és benzinkúttal. Egy nagy (máramikor) folyó partján fekszik, a folyópart mentén (löszfal tetején) végig padok-asztalok vannak kirakva, ahonnan kaja közben is lehet kukkolni. Elnézve a közeli híd irányába, láttuk, hogy a keselyük igencsak köröznek valami fölött (az utikönyv szerint a vadászat biztos jele). A szendvics, kiérdemelt jégkrém és elefánt-biltong (szárított hús) után hihetetlen gyorsan lóra kaptunk és lecsörtettünk a hídra (ennek a csörtetésnek volt az eredménye, hogy nincs csíkos-mongúzos képem :-( ) Persze erről az akcióról lemaradtunk. De attól még volt bőven látványosság.
A folyóban vizilovak fürdőztek, az egyik, addig csak napozó paci kecses nekifutás után ugrott egy hasast, tiszta börleszk volt. A csapat bikája pedig bőszen bizonyította, hogy itt is van ám párzási időszak, és a Hipopornó c. vizibalettet mutatta be. A kaland kicsit egy inverz fekete özvegy-szerű afférra emlékeztetett, mivel asszony pajtás folyamatosan a víz alatt volt, néha felengedték levegőt venni.
A délután viszonylagos egyhangúságban telt, néhány zergén kívül semmit nem láttunk, egészen addig...... amíg hazafelé jövet be nem kukkantottunk egy vizesgödörhöz, aminek a közepén egy pöttyös hiéna lakmározott. Eleinte azt hittük, valami halat fogott magának, de egyszer felemelte a kaját (biztos rendes gyerek volt, és azt kérdezte hiéna nyelven, kérünk-e kóstolót), aminek jó nagy szarvai voltak.
Próbálkoztunk még a reggeli oroszlános hely közelében, de nem sok időnk volt, rohannunk kellett vissza a kempingbe (kapuzárás 6-kor, utána súlyos bünti a későnjövőknek), így aztán ezzel kimerült a mai izgalmak tárháza.
Este a "szokásos"grillezős kaja, afrikai baab körettel, most pedig mindjárt pihi, mert holnap is hajnalban kelünk.
3. nap
A napot nem teljesen így terveztük. Csak két éjszakára foglaltunk szállást, azzal, hogy majd itt keresünk magunknak másik kempinget a park egy másik részében. Nem igazán ment simán a dolog, először azt mondták, másnap este próbáljuk meg, másnap este azt mondták azutáni nap reggel fél 9-kor (ez volt ma). Eredetileg úgy terveztük, fél 9 előtt kimegyünk "kukkolni" egyet, de nem jött össze a korai kelés. Így 6 körül kimentem sétálni. A kemping körül van egy "nagyon biztonságos" ösvény, mindenféle állatkponyákkal, érdkességekkel a növenyekről (kolbászfa, almalevél fa, stb.). Az ösvény utolsó szakasza gyakorlatilag egy kilátó, ami egy duzzasztott tavacskára néz. Sok mozgás nem volt a környéken, egy halász sast láttam, meg néhány színes madarat, amik asszem a madarak közt a "zerge" kategóriába sorolhatóak. Éppen a reggeliző sast nézegettem, amikor feltűnt, hogy az egyik ázó fadarab szép lassan elkezd úszni, és ahogy felszínre kerül, gyanusan krokodil formája kezd lenni. Kiúszott a parthoz, és ott sütkérezett, félig a vízben. Az eset akkor kezdett izgalmassá válni, amikor egy nagy csapat zerge jelent meg a színen. Természetesen pontosan arra a helyre mentek inni, ahol őkegyelme várt rájuk. A kroki, amint a zergék feltűntek, nagyon lassan "visszavonulót" fújt, behátrált a vízbe, semmi nem látszott belőle (legalábbis a túloldalról). A zergék nagyon érezhették, hogy gáz van, mert hihetetlen óvatosak voltak, gyakran meg-meg ugrottak. De krokink is vagy nagyon amatőr lehetett (méretéből ítélve nem erről van szó), vagy nem nagyon volt éhes, mert annyira azért nem forszírozta a friss hús beszerzését.
Szerencsénk volt, sikerült helyet szerznünk a Satara kempingben, ami kb. a park alsó 1/3-nál van, jó 160 km-re eddigi helyünktől. Mivel a parkban maximum 50 km/óra a megengedett sebesség (az is csak aszfaltozott úton, földúton 40), bele kellett húznunk, hogy felérjünk, különösen, ha a nap végén még látni is akarunk valamit (általános szabály, hogy nagyon korán és "nagyon későn" lehet állatokat látni, közte többnyire elbújnak a hőség elől - ma pl. 34 fok környéke). Szóval a terv az volt, hogy gyorsan feljövünk kb. félútig, és az idő függvényében vagy földútón, bóklászva, vagy aszfaltúton, kicsit sietősebben jövünk fel a kempingbe.
Nem sokkal indulás után egy kupac elefántba botlottunk, akik az út mentén legelésztek, átkeltek, legeltek.... szóval élték szorgos mindennapjaikat.
Vagy 12-en voltak, köztük egy csomó bébi. Skukuza után újabb elefántcsorda, néhány zebra.... csak a szokásos :-))))
A nap egyik kedvence a fürdőszoba jelenet, nagyon mókás volt, amikor a pici elefánt a dagonyában hempergett, míg a nagyok "viselkedtek", csak locsolták magukra a vizet-sarat... Többször hittük, hogy balhé lesz, amikor újabb példány közeledett a csordához, de mindíg békésen rendezték a területi követeléseket.
Az Orpen Dam azon kevés helyek közé tartozik, ahol ki lehet szállni az autóból. A kilátóból a felduzzasztott tóra lehet látni, ami tele volt vizilóval.
Rövidpihenő után újabb csapat tisztálkodó (oké, tudom, hogy csak melegük van) elefántot láttunk. A napot kezdtük a "fürdőző elefántok" napjaként emlegetni. Közben a pocsolya innenső felében az addig döglöttnek hitt viziló megmozdult, megmutatta a hátán lévő iszonyatos sebhelyeket. Michael szerint csak oroszlán támadhatta meg, mert a krokodiloknak ennél sokkal erősebb az életösztöne. Szerinte ha egy pocsolyában eltűnik egy viziló kicsinye, akkor elsősorban a helyi krokodilok gyomrában keresi, és ott többé nem lesz béke. Persze volt kroki is, aki éppen vadászott (vagy inkább halászott). Eredményesebb volt, mint a reggeli, sorra dobálta be a pofájába a halakat.
Az egyik itatóhely környékén egy nagy csapat páviánba botlottunk. A kicsik játszadoztak, a nagyobbak bolhásztak (minden testtájat alaposan átnéztek), volt, aki őrt állt... egészen jól szevezettnek tűntek.
Helyi jellegzetesség a baobab fa, amit csak "upside down" faként emlegetnek.
A nap érdekességei közé tartozik az elang nevű nagytestű vega, és a marabu (Michael szerint undertaker).
A kempinghez 1 órával a kapuzárás előtt érkeztünk, így volt még kis időnk a környéken bóklászni. Elmentünk a keletre lévő vizesgödörhöz. Legalábbis jobb napjaiban az lehetett, most csak gödör. Tutti volt ott valami, mert nagyon sok autó állt ott, mindeki veszettül nézett, de eltérő irányokba. Mi semmit nem láttunk, nem is nagyon fértünk oda, így Michael türelmét valahol régen elveszítve visszafordult. Az út szélén már jövet is láttunk néhány autót, de azt hittük csak beszélgetnek. Most sem volt ez másképp. Egészen addig, míg hátranézve valami hatalmas fekete tömeget nem vettünk észre a bozótosban. Először nem is tudtuk mire vélni, csak hosszas szem-meresztés után jöttünk rá, hogy néhány százas buffaló (bivaly) csordával állunk szemben. Félelmetes volt, éppen az út felé baktattak, ahol álltunk.
Ha ezek valamitől megijednek és elindulnak, nekünk befellegzett. Különösen aggasztó volt, hogy a csorda mellett állt a parkfenntartók kocsija, aminek platóján egy pasi puskát fogott a bivalyokra. Még egy kicsit elnézegettük őket, aztán véget vetettünk a vadászó krokodilok, fürdőző elefántok és a hatalmas bivalycsorda napjának.
Az új szállásunk nem volt olyan jó, mint az előző helyen, de talán csak megszoktuk a luxust. Kisebb volt és nem volt konyha, ami az én (Gabika) gyomromat érzékenyen érintette. Azért megoldottuk a vacsora kérdését és grillen sütöttük meg a husi mellett a krumplit és pirítottunk másnap reggelre kenyeret. Este ismét a vadászó oroszlán bömbölése volt az altató dalunk.
4. nap
Reggel sikerült hajnali 5-kor frissen (na ez némi túlzás) kipattanni az ágyból, gyors bepakolás és 6 órakor már el is hagytuk a kempinget. A tegnapi naphoz képest sokkal hűvösebb volt, max. 15 fok napközben, borongós ég, erős szél. Úgyhogy az első kör után (a tegnapi vízlelő helyet néztük meg ismét, de eredmény nélkül, pedig mint utóbb kiderült, ott volt a rino) vissza is tértünk egy pár percre a kemping területére, hogy a fázósak (na vajon ki?) kiszállhassanak felöltözni. Aztán újabb kör, elmentünk egy kilátóig, ahol saját felelősségedre kiszállhatsz az autóból, és egy domboldalon épült teraszról le lehet látni a tóra és belátni a szemközti domboldalt. Sajnos állatot nem láttunk de kedvünk sem volt sokáig nézelődni, a hihetetlen hideg szél hamar visszakergetett bennünket az autóba.
A kilátó után egy földes úton folytattuk utunkat, szemünket meresztgetve, kerestük a "nagy öt"-ből eddig nem látott leopárdot és orrszarvút. De egyenlőre "csak" békésen eszegető zsiráfokat, érdekes madarakat és egy újabb buffalo csordát láttunk. Az egyik útszéli kiszáradt fán egy gyönyörű sast láttunk egész közelről, csak sajnos mire előkaptuk a fényképező gépet, elrepült, és egy távolabbi fán landolt.
Úgy tűnt, a mai nap a zsiráfok jegyében telik, de ekkor elkezdett feltűnni a "teljes kínálat": mindenféle állat (OK, ebbe a halmazba valóban csak a vegák tartoznak) egymás hegyén-hátán, majmok, zebrák, zsiráfok, mindenféle zergék békésen csemegéztek együtt.
Újabb kör a kempingben, ha már úgyis erre járunk: reggeli kávénkat pótlandó (se konyha, se kávé... így mégsem telhet el utolsó napunk). Gyors ellenőrzés az információs táblán (az elmúlt és a mai nap "észlelései", a park térképére különböző színű gombostűket tűzve jelölik, hogy hol milyen különlegesebb állatot láttak, általában a nagy 5 mellett a gepárdot, hiénát, vad kutyákat szokták jelölni), és legnagyobb döbbenetünkre több orrszarvú és két leopárd mellett is elhúztunk jó ütemben. Miközben a térkép előtt tanakodtunk bénaságunkon, egy néni megkérdezte, láttuk-e a leopárdot. Mint kiderült, a reggeli első utunk kb. 100 m-re vezetett el a leopárd mellett. Bár már tegnap is ott látták, jó esélyünk volt még mindig megtalálni, mert a szomszéd fán rendezte be az étkezőjét, egy testes antilopot (korábban zergét) juttatott valahogy fel a fa közepére (vagy 6-8 m magasra). Na erre az akcióra lettem volna nagyon kíváncsi. A cica tényleg ott volt, el sem tudtuk volna téveszteni, olyan tömeg állt az út szélén.
Menet közben megéhezhetett, mert lemászott a fáról, álcázásként várt néhány percet (hátha oszlásnak indul a tömeg), majd bevonult az étkezőbe és nekiállt lakmározni. A zerge a hátán feküdt a fa ágai közt lábai az égnek meredtek, gyanus, hogy sok belső szerve már nem lehetett.
Ismét kisebb malőr következett a térképpel kapcsolatban. Illetve lementünk a térképről. Ugyanis csak a túristák számára hozzáférhető utak vannak rajta jelölve, a "szolgálati utak" nincsenek. Ezekre többnyire nem is szabad mezei halandónak behajtania. De ha nem nincs kint a tábla.... Persze, hogy ki kellett próbálnunk. És természetesen máshova vezett, mint gondoltuk. Így aztán kikötöttünk egy piknikezős helyen. Ez is azon kevés helyek közé tartozik, ahol ki lehet szállni az autóból, WC van, kezet lehet mosni... az élet apróbb örömei (és milyen jól esnek a reggeli kávé után néhány órával). Ez a hely a "védtelen". Míg a kempingeket "elefántálló", elektromoskerítés veszi körül, itt csak egy sima korlát volt. Ha éppen valamelyik doromboló cicánk éhesen arra tévedt volna, bőven válogathatott volna a könnyedén elérhető finom falatok között. Ennek ellenére sátortábort találtunk a "kempingben".
A pihenőhelyeket és kempingeket többnyire valami vizes hely, tó, folyó, duzzasztómű mellé telepítik, ha nincs ilyen kutat fúrnak és azzal táplálják az itatóhelyet. A vizet többnyire a szélkerekek energiájával emelik ki.
Kevéssel ezután ismét csak Skukuzában találtuk magunkat (kirándulásunk meglehetősen frekventáltpontja volt a skukuzai bolt, a híres elefánt és strucc biltongjával, szárított gyümölcseivel és nagy jégkrémválasztékával. A kempingben komoly gondot jelentenek a majmok, páviánok. Sokat nem számít nekik az elektromos kerítés, a fákon keresztül simán bemásznak. Hacsak nem valamilyen trükkös teteje van a kukáknak, semmi nem gátolhatja meg őket a kukák kinyitásában és a szemét szétszórásában. Kellő rutinnal csak a számukra érdekes dolgokat emelik ki, banánhéjat, jégkrémes papírt...
Még egy kicsit bóklásztunk, kapuzárásig, hátha belebotlunk egy kóbór rinóba, de hát persze.... valamit kell hagyni a jövő évre is. A kapuban megköszöntük Paul Krugernek a lehetőséget, befejezettnek nyilvánítottuk az expedíciót, hazafelé összegeztük tapasztalatainkat, értékeltük eredményeinket, és elkezdtük terveinket szövögetni a jövőre vonatkozóan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése