2010. szeptember 15., szerda

2002: Elefántlesen

Vasárnapi programunk az "ADDO" elefántpark meglátogatása volt. Házinéninkkel, fival és annak barátjával vágtunk neki az útnak. Port Elizabeth a helyi viszonyokhoz képest nagyon biztonságos. Míg Pretóriában az intézettől 500 m-re levő szállásomig csak sofőrrel engedtek közlekedni, itt nyugodtan sétálgathatunk sötétedés után is a parton. Persze itt is vannak részek, ahova nem feltétlenülajánlatos betteni a csülkünket. Út közben átmentünk egy ilyen városrészen. Bár állítólag nagyon sok dél-afrikai hagyja itt az országot (nagy részük állítólag vissza is tér, mert rájön milyen jó dolga is van itt), nagyon sok, más afrikai országból származó illegális bevándorló él itt. Nekik persze nem egyszerű a lakáshoz jutás, így más választás nem lévén néhány négyzetméteres, teljesen komfort nélküli bódékan élnek. Egy ilyen telep mellett mentünk el, százával álltak egymás mellett ezek a házak.






Az új kormány próbál lakásokat építeni (az alapterületük nem sokkal nagyobb, de téglából van, és a szennyvíz elvezetés legalább megoldott, esetleg villany is jár hozzá), de nem tud olyan ütemben építkezni, amilyenben szükség lenne rá. A nagyobb baj, hogy ezeknek az embereknek nagyrészt munkájuk sincs, viszont élniük kell valamiből, és máris tiszta sor, miért tart ott a közbiztonság, ahol tart.
A nyomasztó élmény után kicsit javított a hangulatunkon a narancsfák látványa, teli gyümivel, lassan készülődnek a szüretre.




A park bejáratánál megszokott módon étterem, ajándékbolt...

A szerző az üzlet bejáratánál, kiskorú bennszülött társaságában

Az étteremben egy böszme nagy kitömött elefántfej alatt lehet elkölteni a frissen sült hamburgert.






A fej valaha Hapoor feje volt, ő maga is böszme nagy volt. Annyira, hogy 24 éven keresztül ő volt a parkbeli elefántok vezetője. Neve egyébként Lyukasfülűt, vagy valami hasonlót jelent. Egyszer egy vadász ellőtte a bal fülcimpáját, innen kezdve megmorcosodott, nem egyszer kergette el a park személyzetét a környékről. A törzsfőnükségről 44 évesen mondott le, persze nem önszántából. Innen kezdve magánzó lett. Próba kemence, egyszer átmászott egy akkor már 20 éve "elefántálló" kerítésen. Pechére a kerítésen kívül ismerték nem éppen békés természetét, és jobb létre szenderítették. Azóta az étterem faláról felügyeli a dolgok menetét.
A gyerkőcök rendes afrikai gyerekek lévén mindent naprakészen tudtak az összes állatról, szokásokról, így Kgotso rögtön az elején elmesélte, hogy most párzási időszak van, ezért az elefántok, különösen a fiúk, nagyon agresszívek.

Tekipornó

A párzási időszakot rögtön igazolta is egy teknőspár, de agresszív elefántot sajnos nem láttunk. Szinte semilyen elefántot nem láttunk. Bár a parkban állítólag (hisziapiszi) legalább 320 elefánt él, nekünk csak egyet sikerült megtalálnunk.










Na annyire azért nem nagy a park, hogy 319 elefánt el tudjon bújni a másfél méter magas bozótban. Hacsak nem diszkrétebben rendezik le párzási időszakukat, a bozótos aljában.
Ezzel szemben láttuk a varacskos disznók 10 %-át,






megszámlálhatatlan teknőst,

(bár ez itt csak egy a sok közül)

struccot,


a valaha látott legnagyobb kudukat (info: házinénitől), akik éppen "A NŐÉRT" vívandó küzdelmet gyakorolgatták, időnként ellenőrizve, méltó-e a nézőközönség a bemutatóra.




Aztán volt még egy henyélő red hartebeest ( hevenyészett fordításban vörös keményszarvú).


Amúgy ebben a parkban sem szabad kiszállni az autóból (miért, amikor a legveszedelmesebb állat a nyűgös teknős? na jó láttunk sakálokat és egy sárga mongúzt, csak hogy megvédjük a veszélyes fenevadak becsületét), csak néhány helyen. Az egyk ilyen helyen egy magas kerítésen átmászva eljátszhatjuk, milyen lehet elefántnak lenni. Egy nagy bozótosban lehet fel-le csörtetni,






akár legelészni az elefántok kedvenc csemegéjét (elképesztő módon a levél szinte kizárólag tiszta vízből áll, hoztunk belőle hajtást, hátha egyszer valamelyikünknek lesz egy elefántja).


Matthiew, mint rendes házigazda, felhívta a figyelmünket arra, ami felett esetleg elsiklott volna (netalántán rá is lépünk), házhoz szállította a ganajtúró bogarat.






Ebéd után megálltunk egy krokodilfarmon, mert Matthiew imád minden hüllőt.


Kapott anyjától 20 percet, hogy élvezkedjen. Ezalatt mi megnéztük az éttermet, tele kitömött állatokkal... brrrr, a kertet termő banánfával és , valamint a ház specialitását, a házi varjút.


Már éppen indulófélben voltunk, mikor Matthiew észrevette a terráriumot a sarokban (anyját ekkor rázta ki először a hideg), két perc múlva már a nyakában volt a kis piton.


Mama közben elmesélte, hogy a gyerek imádja a hüllőket, időnként nyakig sárosan kerül haza, mert element békát fogni a kígyóknak...

És a maradék képek:


Eastern Cape-i rendszámtábla (de hogy mit keres benne az elefánt?)


Szafaris autó


Kacsás tó a parkban (tele teknősökkel, amik nem látszanak innen)


Elefántkoponya


Tetőszerkezet a krokodilos farmon (Kálmán, ez neked szól :-))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése