Szép fokozatosan jutottunk el az oroszlánokig, először még csak a zebrákat és egyéb "zergéket" láttunk, végül elérkeztünk az oroszlánketrechez.
Az első "oroszlánketrecbe" kocsival be tudtunk menni, ez valamiféle elfekvő volt, az idősebb oroszlánok számára (gyanús, hogy azért mehettünk be közéjük, mert már úgysem nagyon van energiájuk bármiben is kárt tenni). A maximum reakció, amit ki tudtunk belőlük váltani egy langyos szemvillanás volt.
Emellett számos elkerített területen baromi sok oroszlán volt, nagyjából korcsoportonként elválasztva, mi a nagycsoport melleti piknikes helyen telepedtünk le. Ezek a jószágok még elég játékosak (pláne, ha a kajáról volt szó, legalábbis Metthiew minden mozdulatát nagyon élénken követték, ugrásra készen, ha éppen el akarna szelelni - csak hát ugye a köztünk lévő kerítés), de hormonilag már kezdenek megérni, legalábbis a párzási időszakot ők is bőszen bizonyították (bár némelyik oroszlán-anyu többé-kevésbé kedvesen odébb tessékelte virgonc apukát -kérlek drágám, ma neee, úgy fáj a fejem).
A csúcs ezután következett. Egyrészt az étteremben laknak a legkisebb kölykök. Most éppen hárman, egy kéthetes, és két hathetes töpörtyű. (Fejenként 35 Randért meg lehet őket dögönyözni vagy lefényképeztetheted magad velük. Én hihetetlenül vágytam volna egy dögönyözős menetre, de Gabika szerint ezt rajtam kívül más nem nagyon élvezte volna, beláttam, lehet, hogy igaza van, és csak bámultam őket.) A legkisebb nagyon éhes lehetett, mert rácuppant a másik kölyök fülére, és hangos cuppogással, nyammogással próbált belőle jóllakni. Ahogy elnéztem a nyálas, szinte szőr nélküli fület, nem ez volt az első alkalom.
Másik kedvenc jelenetem a "kiscsoportnál" zajlott. Ezek a kölykök egy lakóház udvarán éldegélnek, a hálószoba ablak alatt. Éppen etetés volt, amikor odaértünk. 6-7 kölyök volt az udvarban, 3 nagy combot kaptak (valaha nagy, sötét szőrű "zerge" lehetett). Olyanok voltak, mint a nagyobb plüssjátékok. Tele energiával. Metthiew hülyére szivatta őket. Már korábban is észrevettük, hogy az oroszlánok minden mozdulatát követik (ránk bezzeg nemigen hederítettek), amint közelített a kerítéshez, mindegyik ott termett. Elszaladt a kerítés mellet, ők meg fejvesztve "kergették". Eddig sem volt, rossz, a móka igazán akkor kezdődött, amikor Metthiew egyszercsak visszafordult. Az kölykök egy része teljesen jól lereagálta az irányváltást, de volt néhány butácska köztük, akinek ehhez hosszabb időre volt szükség.Hihetetlen nagy ütközések, kerítésre-kenődések voltak a rács túloldalán. Nagyon viccesek voltak. Elég hamar kidőltek a sorból, egyre kevesebben kergették Matthiewt, és tértek vissza az uzsihoz, vagy támaszkodtak neki a kerítésnek (én meg, a Bátor Kismalac megsimogattam őket, és még pacsiztunk is egyet -ha nagy leszek, nekem is lesz otthon oroszlánom).
Ja, és láttunk még zsiráfokat is. Azt tudtátok, hogy nem csak a leghosszabb nyaka van, de a nyelve is az egyik leghosszab az állatok közt (simán betakar vele egy fél fát, húzza le róla a leveleket a nyelvével)?
A főnök beszámolójából kimaradt :)
Nem csak az állatok voltak gyönyörűek, de maga a vadaspark is szép helyen fekszik, egy enyhén dombos,hegyes területen, közel az óceán parthoz, úgy hogy az étterem (jó kis turista fogás) egy magaslatra épült, ahonnan be lehetett látni az egész területet a partig, a távolban pedig az óceán kékje, a horizonton összefolyva az ég kékjével. Sajnos meg kell elégedjetek az én (költői) leírásommal, mert erről (a nagy oroszlán őrületben) nem készült kép. (Gabika)
És megint csak a maradék képek:
Metthiew és a páva rövid története:
Matthiew a fán...
...az oroszlánok hergelésének magasiskolája
Oroszlán felülnézetben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése